A hangadás gyakorlásának nem az a célja, hogy a kutyát megtanítsuk ugatni. Arról van szó, hogy a kutya parancsra, vezényszóra: hangjelre, illetve látjelre ugasson. Erre pedig a kiképzésnél és a gyakorlatban is szükség van. A vizsgaszabályzat is megköveteli, hogy a kutya bizonyos jelzésekre hangot adjon. Akár mint önálló gyakorlat, akár mint valamelyik gyakorlatnak része szerepelhet a vizsgagyakorlatok között. A tárgy őrzésnél pl. a közeledő idegent hangadással kell jeleznie. Az őrző-védő szolgálatban is felhasználják a hangadást, amikor a kutyának az idegen emberek jelenlétét, támadó szándékát, más esetben pl. elrejtőzött segédei, eldugott vagy elvesztett tárgyak, megtalálását hangadással kell jeleznie.
Hangjel: "ugass!", "hangot!", "köszönj!". Látjel; jobb kezünket mell- vagy derékmagasságig felemelve, ökölbe szorítva a kutya felé tartjuk, majd többször nyitjuk és zárjuk. Követelmény, hogy a kutya vezetője lát- vagy hangjelére bármikor, bármilyen testhelyzetben kívánság szerint egyszer vagy folyamatosan ugasson. A hangadás betanításának nincsenek meghatározott módszerei, azaz olyanok, amelyek alkalmazásakor minden kutya a jelekre ugatni kezd.
Általános felfogás és talán szabály is: mindegy, hogy a kutya mérgében vagy jókedvében ugat, csak azt a kiképzés folyamán jelzésekre sajátítsa el. Ezért mindent meg kell ragadnunk a kutya mindennapi életével, viselkedésével kapcsolatban, ami a hangadás betanítására felhasználhatnánk.
Mielőtt elkezdenénk a gyakorlást, illetve a hangadás feltételes reflexének kifejlesztését, célszerű tanulmányoznunk a kutya viselkedését.
A kiskutyát, ha már a jó kapcsolat kialakult, könnyű ugatásra bírni. A legjobb, ha utánunk vágyódását használjuk ki. Otthon a lakásban, a család távollétében, az egyik szobában játszadozunk a kölyökkel. Amikor már jól belemelegedett a játékba, hirtelen menjünk ki az ajtón, és azt csukjuk be. A bent maradt kiskutyát ismételt "hangot!'", "gyere!" szavakkal hívogatjuk. Eleinte az ajtót kaparja, majd vinnyog, végül előbb-utóbb elvakkantja magát. Amint vakkant, az ajtót azonnal kinyitjuk és nagy örvendezés mellett, folytatjuk az abbahagyott játékot. Kis idő múlva ismét visszamegyünk a szobába, és az előbb leírtakat megismételjük. Ennek a játéknak többnapos ismétlése után már nem elégszünk meg a vakkantással. Az ajtót csak akkor nyitjuk ki, ha kutyánk többször ugat.
Később, a játék abbahagyása után már nem lépünk ki az ajtón, hanem csak a kilincset fogva "hangot!" vezényszóval és az előzőekben leírt kézjelekkel ugatásra ingereljük a kutyát. Ha ugat, dicséretek mellett együtt megyünk ki az ajtón. Ha netán a kölyök nem ugatna, nélküle megyünk ki az ajtón, és az előző gyakorlatot ismételjük meg.
A hangadás tanításának nincsenek meghatározott módszerei. Mindent
meg kell ragadnunk a kutya mindennapi életében, amit a hangadás megtanulására felhasználhatunk. Figyeljük meg, hogy kiskutyánk mikor ugat a legkönnyebben.   Rendszerint az udvarban, kennelben elhelyzett kutyák örömükben ugatnak, ha a gazda, közeledik a ketrec felé, gyakran ugatnak bánatukban is, ha a gazda a kenneltől eltávolodik.  Lakásban tartott kutyákon is megfigyelhetjük, hogy a séta előtt, a póráz akasztásakor a kutya örömében ugat, hangot ad.
Némely kutya az etetőedény megpillantásakor kezd ugatni. Náluk az etetést használjuk a hangadás kialakítására. Az "apportbolond" kutyák általában könnyen ugatnak, ha a tárgyat megpillantják. Lehet kutyát úgy kikötözni, hogy az elébe tett élelemhez ne tudjon hozzáférni. Ebben a helyzetben a legtöbb kutya türelmetlenségében ugatni kezd. Sokan a vásári trombita hangjára, az ablakredőny lehúzásának zajára ingerlődnek ugatásra.
Hangadás megtanítása után már állandó ingert használjuk az ugatás kiváltására. A későbbiekben el kell tekinteni a kiváltó ingerektől, és meg kell követelni, hogy kizárólag vezényszóra, kézjelre ugasson. Érettebb korban kutyánkat arra is meg kell tanítani, hogy különböző helyzetekben ülve, fekve vagy menetközben is parancsra adjon hangot. Később tudjon - mellettünk vagy tőlünk távolabb is - csak vezényszóra vagy csak kézjelre is ugatni. Nem baj, és a továbbiakban csak hasznunkra lehet, ha kiskutyánkat rászoktatjuk, hogy mások - először családtag, majd idegen - jelére is ugasson.
Serdülőkorban, amikor a kutya a gazdától már távolabb és parancsra is ugat, el lehet kezdeni a személyek ugatással való jelzését. Ehhez természetesen segítségre (segédre) van szükség, akivel előre megbeszéljük, hogy sétánk közben melyik bokor mögé rejtőzzön el. Hosszú pórázon tartott kutyánkkal a rejtekhely felé sétálunk. Engedjük, hogy kutyánk a terepet szaglászva, a pórázhossz lehetőségéig ide-oda szaladgáljon. Sőt, erre a "fürkéssz!" - egyelőre a kutya számára még közömbös - vezényszóval biztassuk. Gyakorlatunk akkor sikerül jól, ha a rejtekhelyhez érve kutyánk váratlanul találja szemben magát a mozdulatlanul álló segéddel. A szorosan tartott póráz segítségével úgy irányítjuk a kutyát, hogy az kb. 1 méternyi távolságra legyen a segédtől, és "fürkéssz!"', "hangot!" vezényszóval igyekszünk őt folyamatosan ugatásra bírni. Ha sikerült kutyánkat ugattatni, kis idő után menjünk, hozzá dicsérjük meg. Arra vigyázzunk, hogy közeledésünk közben se tudjon kb. l méternél közelebb jutni a segédhez. Ha minden jól megy, többnapi ismétlés után a segéd a változtatott rejtekhelyeken már nemcsak állva, hanem guggolva, fekve is várhatja a kutyát. Ezekben a helyzetekben is igyekezzünk kutyánkat ugatásra bírni.
Hosszabb idő eltelte után már arra kell törekedni, hogy a kutya magától is ugatva jelezze az elrejtőzött segédet.