Mi a teknősök hosszú életének titka? Meddig élnek a leghosszabb kort megélő teknősök? Mivel magyarázható hosszú életük? A csúcstartó A teknősök az állatvilág leghosszabb életű állatai közé tartoznak. A feljegyzések szerint a csúcstartó egy olyan óriásteknős (Geochelone gigantea), amelyet négy másik teknős társaságában 1766-ban egy francia felfedező, Marion de Fresne szállított át a Seychelle-szigetekről Mauritiusra. Az állat 152 évig egy kaszárnyában élt. 1918-ban egy balesetben pusztult el: beleesett egy tüzérségi árokba. Mivel Mauritiusra szállításakor az állat már kifejlett példány volt, akár 180-200 évet is élhetett. A matuzsálemi kort megélt teknőst a londoni British Museumban őrzik. Sok a száz év feletti Nemcsak a kelet-afrikai partok melletti szigeteken élő óriásteknősök hosszú életűek. Hasonlóan sokáig élnek a Dél-Amerika nyugati partja mentén fekvő Galápagos-szigetek állatai is. Mikor a spanyolok felfedezték ezt az öt nagy és 12 kis szigetet, a teknősök olyan sűrűn népesítették be őket, hogy felfedezőik Galápagos (vagyis Teknős) szigeteknek nevezték el. Ezekről az óriásteknősökről is feljegyezték, hogy több mint száz évig is elélnek. Kisebb teknősök is elképesztő korokat érhetnek meg. Tudunk olyan karolinai dobozteknősről, amely 138 évesen pusztult el, valamint egy több mint 120 évig élő mocsári teknősről is. Az állattartók körében népszerű ékszerteknősök természetes életkörülményeik között 50-75 évig élnek, fogságban 15-25 évig. A teknősök hosszú életének titka A teknősök matuzsálemi kora lassú életükkel magyarázható. Nemcsak akaratlagos mozgásuk ráérős és megfontolt, hanem anyagcseréjük is rettentően lassú. Általános szabály az állatvilágban, hogy a gyors anyagcseréjű állatok korán halnak, a lassúak viszont évtizedekig, ha nem évszázadokig elélnek. Vegyünk például egy cickányt, amely aktív életvitelével alig két évig él. Hasonlóan rövid életű a kolibri, amely szárnyával másodpercenként átlagosan 30-60-at csapkod, vészhelyzetben pedig akár 200-at is – nem csoda, hogy hamar elpusztul! A teknősök ezzel szemben lassan fogyasztják energiájukat, és lassú anyagcseréjükkel magyarázható az is, hogy sokáig kibírják étel, ital, sőt akár lélegzés nélkül is. Szívósságuk akkora, hogy a legszörnyűbb megcsonkítások (például lefejezés) után is hónapokig épp úgy tevékenykednek, mintha sértetlenek lennének.