Kutyánkat előbb-utóbb ki kell vinnünk az utcára a forgalomba, ahol rengeteg a szokatlan újdonság, a szoknivaló, tapasztalnivaló. Az utcai forgatagban sok a jövő-menő ember, a kerékpár, zajosan robogó autó vagy autóbusz, villamos, szirénázó mentőautó stb. Ez mind újdonság a kiskutya számára, ami ösztönösen félelmet vált ki benne. Nagy hiba lenne fokozatosan szoktatás nélkül kitenni őt ezeknek a váratlan hatásoknak. Ezek maradandó félénkségnek, gyávaságnak a kifejlődéséhez vezethetnek. Elkerülésük érdekében itt is a fokozatosság elvét és a türelmességet kell szem előtt tartani.
Amikor a kutya a pórázt megszokta, a sétákon először egy kisebb forgalmú, viszonylag csendesebb utcába menjünk. Az idegen környezet amúgy is nagy hatással van a kedélyállapotára. Hosszúra eresztett pórázon engedjük ide-oda szaglászni és lehetőleg a közlekedési járművekkel szemben, haladjunk az út bal oldalán. Mivel azt előzőleg már megszokta, az emberekkel való találkozás nem okoz gondot, de a felénk robogó gépkocsi vagy más jármű félelmet, védekezőreflexet vált ki belőle. A kutya a mozgást már messziről jól érzékeli, de a formákat nem látja tökéletesen. Lát egy mozgó valamit, ami rohamosan közeledik és mindig nagyobbra és nagyobbra nő. Ezért első sétáinkon, ha valamilyen jármű közeledik, foglalkozzunk vele, beszéljünk hozzá, simogassuk, igyekezzünk a figyelmét elterelni.
Ez általában sikerül, mert a jármű amilyen gyorsan közeledik, olyan gyorsan el is hagy bennünket. Ha eleinte nem is, de a későbbiekben az ilyen tőlünk távolodó járművet a kutya egy megfutamodó, menekülő "lénynek" fogja érzékelni, ami viszont idővel üldöző, támadóreflexet vált ki belőle. Különösen vidéken még mindig gyakori, hogy a kutya üldözi a tőle távolodó járművet.
Többszöri ismétlődés után a kutya rájön arra, hogy a gyors járművet nem tudja elfogni, ezért hogy a zsákmányszerzés sikeres legyen, már nem utána, hanem a közeledő jármű elé rohan. Ekkor történik a baj! Sok hűséges kutyát ütött már elrobogó autó! S ami még ennél is nagyobb baj, hogy az ilyen támadó, üldöző kutya - különösen kerékpárosoknál, motor- kerékpárosoknál - súlyos balesetet is okozhat.
Az ilyen kellemetlenség, tragédia megakadályozása végett még kölyökkorban kell leszoktatni erről a rossz szokásról. Amikor megszokta az utca forgalmát, és már nem fél a közeledő járművektől, ügyelnünk kell arra is, hogy az üldöző szándék se tudjon benne kialakulni. Városi kutyatartóknak ez nem ütközik nehézségbe, mivel a hatósági rendelet szerint már a kölyökkutyát is mindig pórázon kell vezetni. Ha a kölyök támadóan lépne fel a járművekkel szemben, már az első alkalommal egy enyhe pórázrántással (nem húzással!) kell őt leinteni.
Vidéken a felnőtt kutyák leszoktatása már nehezebb. Gépkocsi-tulajdonos vagy motorkerékpáros ismerős segítségére van szükség. Felkérjük egyiküket, hogy egy forgalommentes utcában jöjjenek felénk járművükkel. A kutyát pórázra kötjük, és amikor üldözőbe venné a járművet, egy erőteljes rántással visszatartjuk, és határozottan rászólunk. Ezt addig ismételgetjük, amíg a kutya megszokja, hogy nem szabad az autók után rohannia.

 Amikor kiskutyánk már megszokta a szembejövő forgalmat, változtassunk irányt, és úgy haladjunk, hogy a forgalom hátulról közeledjen felénk. A hátulról közeledő ember, jármű sokkal inkább nyugtalanítja a kölyköt, mint a szembejövő.
Bár nincs még itt az ideje a szabályos pórázon haladás tanításának, de már most törekedjünk arra, hogy a kölyök a kisebb forgalomban lehetőleg laza pórázon haladjon mellettünk. Ha húzna, enyhe pórázrántásokkal igyekezzünk a tempónkhoz igazítani. Ha a mellékutcákban kutyánk már nyugodtan, minden ijedtség nélkül közlekedik, fokozatosan mehetünk mind nagyobb forgalomba, ahol embereken kívül már autóbusz és villamos is jár. Itt is, mint kezdetben, nyugtató hangon szóljunk hozzá, érezze, hogy mellette vagyunk.
Ajánlatos minden utcakereszteződésben megállni, a kiskutyát leültetni és csak egy rövid körültekintés után, átmenni, így mát kiskorában megszokja, hogy a járda szélén mindig meg kell állnia és leülnie.
Nagyon fontos dolog, hogy kutyánk megszokja az autóval, az autóbuszon vagy villamoson való közlekedést is. Ezért az utazást is gyakorolni kell, hogy később ez ne legyen gond. Természetesen az első utazásra ne a csúcsidőt válasszuk, hanem amikor már csendesedett a forgalom.
Villamoshoz, autóbuszhoz való szoktatás kezdetét legjobb, ha a végállomásokon próbáljuk meg. Ott több idő van a felszállásra. Először előfordulhat az is, hogy fel kell tenni a kiskutyát az ismeretlen járműre. A peronon, főleg menet közben, simogatással nyugtassuk öt. Az első alkalmakkor elégedjünk meg a rövid utazással. Leszálláskor legyünk óvatosak és a magas lépcsőkről a kiskutyát eleinte inkább emeljük le.
Autóban utazásnál akadnak kutyák, amelyeket ha kiskorukban nem szoktatunk az autós szállításhoz, az autóban mindig rosszul lesznek és összehányják a kocsit. Ez igen kellemetlen. Gondoskodjunk arról, hogy kutyánk szokjon hozzá az autózáshoz. Többszöri rövid gyakorlás hamarosan eredményre vezet és a későbbiekben az autózás mindig örömet jelent a kutyának. Eleinte ne hagyjuk hosszabb időre magára a kocsiban. A csomagtartóban való szállítás nem ajánlatos.
Fokozatosan és gondos szoktatással a kutya előbb-utóbb megtanulja a vároi közlekedést. Forgalmas utakmellett azonban még a jól képzett kutyát is tanácsos pórázra kötni. Sosem lehet tudni, mikor lát meg a kutya olyan, számára vonzó dolgot, ami miatt a gazdáját ott hagyva az úttestre rohan...